tabu

Nyelni vagy nem nyelni (18+)

Címkék: orgazmus, szex, felláció

A kérdés, mely szerint jobb-e lenyelni az orális szex során kilövellt ondót, semmint kiköpni vagy megakadályozni, hogy a szájba kerüljön, voltaképp csak a nőknek okoz dilemmát.


Jóformán nincs olyan férfi, aki ezt ellenezné vagy akinek ez ne esne jól. Minden másban érdemes megbeszélni, megismerni, kitapasztalni partnerünk erotikus topográfiájára vonatkozó egyedi jellegzetességeit, ám ebben az egyben a férfiak döntő többsége egyformán vélekedik: szeretik, ha partnerük lenyeli, és kész, ez nem vitás. Azonban, tudjuk, erre nem minden nő hajlandó. Persze elvileg nem ez a lényeg, nem ettől függ, hogy valaki jó-e az ágyban vagy sem, de mögöttes üzenetek azt sugallják, a férfiak szexuális vágyálmaiban a női partner semmiképp sem irtózik a spermától, sőt kifejezetten kedveli, játszik vele és nem bánja, ha bármely testrészébe is kerül egy-két csepp vagy akár az egész adag. És vannak bizony nők, akik képesek felizgulni felláció - köznyelven szopás - közben, ritkább esetben maguk is elélveznek ezalatt, s ezen nők komoly versenytársai lehetnek minden olyan, máskülönben ideálisnak mondható barátnőnek vagy hitvestársnak, akik idegenkednek az ondó szájba kerülésétől.

Léteznek olyan kutatási eredmények is, ugyan nem százszázalékosan megbízhatók, mindenesetre elgondolkodtatók, amelyek azt mutatják, azokban a párkapcsolatokban, ahol a partner a szerelmeskedési szokásokat rendszeresen kiegészíti a férfi hímtagjának orális izgatásával, jóval kevesebb a megcsalás és sokkal nagyobb az egymással való elégedettség. A pszichológiai magyarázat erre, hogy sok férfi számára a partner szájába történő magömlés élvezete a másik által való teljes elfogadás érzésében gyökerezik, a kilövellésre vágyó, életadó váladék ízének, szagának elfogadása pedig egyenlő a férfi egész lényének, férfiasságának elfogadásával.

Az eksztatikus orgazmus pillanataiban az ondó lenyelése arról tanúskodik, hogy a partner teljes mértékben hajlandó magába engedni és szó szerint feldolgozni, megemészteni az eleven, sűrű folyadékot. Hogy mi kerül ilyenkor a partner véráramába, azt már jó ideje tudományosan kimutatták: semmi, ami káros lehet (eltekintve a nemi úton terjedő betegségektől, de ez persze nem természetszerűen adódik). Így tehát azok a feltételezések, amelyeket az ókori rómaiaktól származtatnak, miszerint az orális szex beszennyezi a szájat, és végeredményben veszélyezteti a közegészséget, csupán megalapozatlan tévhitek.

Az ondó ugyanis csupa olyan naturális anyagot tartalmaz, ami tulajdonképpen egészséges: víz, cukor, kalcium, magnézium, B12- és C-vitamin, cink stb., így egyesek igen táplálónak és egész jó fehérjeforrásnak tekintik (állítólag egy átlagos adagban annyi protein van, mint egy nagyobb tojásfehérjében). Attól persze nem kell tartani, hogy meghízunk a spermadiétától, hiszen kalóriamennyisége 5 és 25 kcal között mozog. Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ondó olyan hormonokat vagy hormonhatású hatóanyagokat tartalmaz, amelyek javíthatják a kedélyállapotot és csökkenthetik a depresszió esélyét vagy mértékét, ha az ondó nyálkahártyán keresztül jut a szervezetbe (például szájon, vaginán vagy a végbélnyíláson át).

A New Scientist egyik tanulmánya szerint a sperma tele van olyan hangulatfokozó tartalmakkal (pl. tesztoszteron, ösztrogén és egyén nemi hormok), amelyek boldoggá teszik az embert. 2003-ban a média, többek között a CNN által is terjesztett hírt azonban, miszerint az orgazmikus ondósejtek csökkentik a mellrák kialakulásának lehetőségét, azóta megcáfolták, szóval túlmisztifikálni sem kell áldásos hatását. Napvilágot láttak egyébként olyan jelentések is, hogy a nők 5%-a allergiás a spermára, ezen híresztelések ugyanakkor kétségesek, továbbá ezen tünetek nagy része pszichés eredetű, tehát orvosolható. Ami biztosan kijelenthető, hogy sem a férfi, sem a női szexuális váladék önmagában véve nem ártalmas a partner számára.

 Más kérdés, hogy kellemes-e, ízlik-e a partner testnedve. És ez már inkább a biokémia vagy talán a metafizikainak nevezhető vonzalom területe, hogy két ember miért választja ki egymást, miért vágyik a másik testére, és miért pont az ő testének az ízére, szagára indul be. Nem véletlen, hogy az amúgy táplálónak vélt nemi folyadék nem került be az étkezési vagy konyhaművészeti kultúrába, a genitáliák és más hasonló mirigyalapú testrészek által kibocsátott nedű ugyanis köztudottan nem nevezhető ízesnek, étvágygerjesztőnek.

Szexológusok több okot is felsorolnak, hogy egyesek miért ódzkodnak az orális szextől és a váladékok megízlelésétől. Ok lehet például az a félelem, hogy partnerünk számára kellemetlen és undorító lehet nemi szervünk íze vagy szaga. Vagy éppen fordítva, hogy az ő íze vagy szaga hat ránk taszítóan. Amennyiben ez tartósan fennáll, és büdösnek, rossz ízűnek érezzük partnerünk ondóját, nem pedig nemi éhségünket fokozza, és mindez nem alapvető tisztálkodási hiánynak tudható be, akkor indokolt lehet a gyanakvás, hogy valami esetleg nincs rendben (nemi betegség, az őszinte vonzalom hiánya, pszichés zavarok okozta természetellenes izzadás).

Merthogy normális esetben, egy jó kapcsolatban a szexuális izgalom során keletkező testnedvek illata inkább bódító, ajzó hatású a partnerre, és testünket áthatva megsokszorozzák a testi és lelki gyönyört. Persze vannak olyan esetek is, ahol valamilyen trauma vagy múltbeli rossz tapasztalat miatt a partner viszolyog, erősen vonakodik a szájában bekövetkező magömléstől. Sosem tudhatjuk, kinek milyen szexuális tapasztalata volt vagy nem volt, ezért az ilyesmivel, különösképp még mielőtt megerőszakolnánk partnerünk torkát, ajánlatos különféle finom felfedező technikákkal kísérletezni, és türelemmel viseltetni eme nyúlós, sikamlós dolog iránt.

Ha például eleinte még nyoma sincs annak, hogy partnerünkben ott lakozik az oboázásra való hajlandóság vagy netán kiemelkedő tehetség, nem szabad elhamarkodottan azt feltételezni, hogy a partner nem képes a fellációra, mert szopni mindenki tud, ezzel kezdte az életet minden csecsemő, az orális tevékenységgel. Persze azt, hogy kedvesünk jól csinálja, sőt mi több, mosolyogva, saját akaratából, nem pedig szívességből, ne adj' isten kényszerből le is nyelje, az már a kapcsolat harmóniáján, a résztvevők kölcsönös egyetértésén múlik.

Tény, hogy a sperma - fiziológiai folyadék lévén - ízre és illatra egyénenként változó, és függ az egészségi állapottól, az általános kondíciótól, sőt az elfogyasztott élelemtől is. Enyhén lúgos kémhatása miatt kissé keserűnek, savanykásnak vagy sósnak, szaga meg enyhén dohosnak hathat, ám köztudott, a sperma íze és szaga némiképp befolyásolható. Az ananász, a kiwi, az erdei gyümölcsök, a zeller, a petrezselyem például csökkenthetik a kesernyés ízt, viszont a hús, a hal, az alkohol, a kávé és a cigaretta rontanak az ízvilágon.

A lényeg azonban valójában az, hogy élvezetes és kielégítő legyen a magömlés mindkét fél számára, ne csak a férfi, a nő is örüljön a partnere által kieresztett vágy- és örömcseppeknek. Egyébként meg nem kell állandóan nyelni, az is nagyon izgató tud lenni, a férfinak meg különösen imponáló, ha a friss ondó egy része, akár a szájból kicsurogva a testre kerül, akárhova is, és ezek után akár szét is kenhetjük, mert bőrápoló hatásairól is regél ám a fáma.

| Reblog! 0 |
Reblog hírfolyam | Like hírfolyam

tabuk, újratöltve

tabu

szex és a többi.

Utolsó kommentek